Oké

Közzétéve 2015. május 25-én

Fordította: Erdődy Andrea

 

A gyerekek megbetegedtek, és egész nap én vigyáztam rájuk otthon. Ezt szeretném hangsúlyozni. Nem akarom játszani a mártírt, de egész álló nap én voltam velük otthon egyedül. És cseppet sem túloznék, ha az „én”, az „otthon” és az „egyedül” szavakat csupa nagybetűvel írnám.

 

Tehát otthon voltam. Egész nap. A gyerekekkel. Egyedül. És nem játszom a mártírt. De akkor is…

 

Tudod te, milyen hosszú egy nap?

 

Jó, hát belátom, hoztam néhány rossz döntést. Vészhelyzetben előfordul az ilyesmi. Biztosan a dzsungelharcok során is hoztak rossz döntést az emberek. Merthogy nyilván kissé feszélyezett, akire éles fegyverrel lőnek, és ilyenkor talán nem mindig sikerül átgondolt döntéseket hozni. Szar ügy a háború, meg a dzsungel. Bezzeg, amikor az ember csendben és nyugodtan ül egy íróasztal mögött, mintha ő lenne az atyaúristen, aki épp eldönti, melyik szülő Instagram-fotóját lájkolja, és melyikét ne! De odakint, a való világban minden más. Amikor dzsungelbéli magányában egyszerre két ellenség támad rá, akik közül az egyik még tele is rókázza az illető sapkáját. A szentségit, ilyenkor a túlélésre kell koncentrálni! Vagy nem? És IGEN, belátom, hogy hoztam néhány rossz döntést is közben. Ott van például az az odaégett alufóliadarab, amely ráragadt a platnira. És nem tudom, mi az, ami a frigóból csordogál kifelé, de ragad, fura színe van, és azt hiszem, némi darált húst is tartalmaz. Itt pedig a parketta szokott lenni máskor, most azonban valamiféle művészi installáció látható a helyén. Mondhatni. De villával támadtak rám. Ketten egy ellen. Én pedig próbáltam amolyan modern, jó kedélyű szülő lenni, aki a kreativitásuk kiélésére biztatja őket.

 

Szóval elkövettem pár hibát, és vállalom értük a felelősséget. De ami azt illeti, a gyerekek MEGÍGÉRTÉK, hogy egy szót se szólnak erről az anyjuknak, ha hazaér. Erre nagyon is jól emlékszem, ugyanis megvesztegettem őket egy-egy csomag mogyorós M&M’s cukorkával. A francba is, üzletet kötöttünk!

 

Tanítsuk arra a gyerekeinket, hogy nyugodtan hazudjanak? Nem, nem hiszem, hogy ez jó ötlet. Az nem lenne felelősségteljes szülői viselkedés.

 

Csak annyit mondok, hogy előbb az ő fejüket kell leordítani, nem az enyémet. Megértem, ha most azt gondoljátok, hogy én érdemelnék elsőbbséget, de hát én már csak ilyen önzetlen szülő vagyok. Nekem mindig a gyerek az első.

 

MEGJEGYZÉS: Spiclikkel nem haverkodom, úgyhogy nincs több M&M’s, ezt jól jegyezzétek meg!

 

 

Fredrik Backman bejegyzéseit hamarosan folytatjuk… 

 

Kattints ide a szerző eddig megjelent köteteiért! 

Advertisements