Mindegy, mi a kérdés, a válaszom: „Minden út Rómába vezet!”

Közzétéve: 2015. június 19-én

Fordította: Erdődy Andrea

 

A feleségem szokás szerint az évnek ebben az időszakában tölti be a kb. huszonkettedik életévét, amit az idén Rómában ünnepelünk meg. Csak mi ketten. Gyerekek nélkül. Két éjszaka. Öt év óta először.

Naná, hogy szuper. Kettesben. Ápoljuk a házasságunkat. Együtt vagyunk.

Végül a feleségem elaludt a repülőgépen. Majd arra ébredt, hogy sikerült egy jelentős mennyiségű sört öntenem a vadonatúj cipőjére. Ezen aztán jól összevesztünk.

Így utólag, némi önkritikával élve megállapítom, hogy talán más módszert is választhattam volna, miután leöntöttem sörrel, és ezzel felébresztettem, mint hogy azonnal elkezdek ordítani vele: – DE TE MEG MINEK ALSZOL EL RÖGTÖN, AHOGY ELINDULUNK EGY KÖZÖS UTAZÁSRA, AZT HISZED, EZ OLYAN MENŐ? És némi távolságból szemlélve a történteket, valahogy határozottan az az érzésem, hogy az ezt követő vitában én is bűnrészes voltam.

Biztos vagyok benne, hogy amint visszatérünk Svédországba, és meglátogatom a pszichológusomat, ő előrelépésként fogja értékelni a belátásomat.

Abban azonban nem vagyok teljesen biztos, hogy a feleségem is ugyanezt teszi majd. Sőt, ha őszinte akarok lenni, abban sem bízom, hogy a férjeként fog bemutatni ezentúl.

Annyi pozitívum azonban van az egészben, hogy mindenki szerint, ha az ember kettesben utazik a párjával, gyerekek nélkül, nagyon fontos, hogy valami másról beszélgessenek, ne a gyerekekről.

 

Kipipálva.

 

MEGJEGYZÉS: Most pedig rákeresek a Google-n a cipőboltokra.

 

 

Fredrik Backman bejegyzéseit hamarosan folytatjuk… 

 

Kattints ide a szerző eddig megjelent köteteiért! 

Advertisements