Édes élet

Közzétéve: 2015. augusztus 12-én

Fordította: Erdődy Andrea

 

 

A nejem: – Hogy mit csináltál?

Én: – Hát tudod. Megettem.

A nejem: – Az egészet?

Én: – Még mielőtt bedühödnél, csak annyit szeretnék mondani: azt hiszem, a gyerekek ebből is tanulhatnak valamit. (Lehetőség nyílik arra, hogy mindkét fél kölcsönösen „megeméssze” a történteket, ha szabad ezzel a kifejezéssel élnem.)

A nejem: – Na de az egészet?

Én: – De gondoljunk csak arra, mi mindent tanulhatnak ebből a gyerekek.

A nejem (szükségtelenül vádlón mutogat hol rám, hol a csokipapírokra, amelyek most már csak egyszerűen papírok): – Te megetted a gyerekek csokiját. Te megetted a gyerekek ÖSSZES csokiját!

Én: – De talán tanulnak belőle valamit. Én csak erre próbálok rámutatni.

A nejem: – Mint például?

Én: – Carpe diem.

A nejem: – Mi?

Én: – Éld az életed. Használd ki a pillanatot. Lehet, hogy holnap már túl késő.

A nejem: – Mert lehet, hogy holnap, amíg az oviban vagy, apád felfalja az összes édességedet?

Én: – Carpe Daim[1]!

A nejem: – Te nem vagy észnél.

Én: – Oké, akkor nézzük más szemszögből: a gyerekek a szombati bulin kapták az édességet. Szerinted az rendben van, hogy szerdán még mindig van belőle? Mi?

A nejem: – De hát félretették, Fredrik!

Én: – Mániákus gyűjtögetők. Dokumentumfilm is készült az ilyenekről.

A nejem: – Már bocsánat, de hány baseballsapkád és írógéped is van?

Én: – Én GYŰJTŐ vagyok. Az átkozottul nagy különbség. De édességet nem gyűjt az ember, ez nem normális dolog.

A nejem: – De befalni a gyerekek édességét, az normális dolog?

Én: – Itt volt az orrom előtt. Mi van, ha azt se tudtam, hogy az övék?

A nejem: – Én meg elég valószínűnek tartom, hogy elrejtették.

Én: – Oké, oké. De akkor egy kicsit a te hibád is az egész.

A nejem: – Már hogy lenne az én hibám?

Én: – Neked kellett volna gondoskodnod arról, hogy nehezebb legyen megtalálni.

A nejem: – Hát te nem vagy egészen száz… várj csak, hol találtad meg egyáltalán?

Én: – A gyerekek szekrényének a legmélyén.

A nejem: – És mégis mit kerestél a gyerekek szekrényének a legmélyén?

Én: – Hát édességet!!!

(Hosszú csend)

Én: – Oké, ha valakinek problémája van, az én vagyok.

 

MEGJEGYZÉS: Mégpedig az a problémám, hogy ebben a családban senki nem eszi meg a nasiját!! Igenis.

 

 

[1]  Daim: svéd karamellás csokoládé (A ford.)

 

 

Kattints ide a szerző eddig megjelent köteteiért!

Advertisements