„Majdcsak lesz egy bűnbak”
Láttátok már, ahogy elbukik egy város? A miénkkel ez történt.
Azt mondjuk majd, hogy ezen a nyáron Björnstadba látogatott
az erőszak, bár ez hazugság, az erőszak már rég itt volt. Mert
néha annyival egyszerűbb gyűlöletet szítani, hogy szinte hihetetlennek
tűnik, ha olykor mást is csinálunk.
Apró község ez az erdőben, a rossz nyelvek szerint ide nem vezet
út, csak elmegy mellette. A gazdaság minden nagyobb lélegzetvételkor
felköhög, a gyár évente leépít néhány munkást, mint a
gyerek, aki azt hiszi, úgyse látszik meg a hűtőbe rakott tortán,
ha csak apró darabokat vág le minden oldaláról. Ha a régi várostérképre
fektetjük az újat, látszik, hogy a bevásárlóutca és az apró,
„Centrum” nevű csík egyre olvad, akár szalonna a forró serpenyőben.
Marad a jégcsarnok, és ennyi. De másrészről, ahogy a
helyiek mondják: Ugyan mi a francra lenne még szükségünk?
A városon áthaladók szerint Björnstad csak a hokinak él. Vannak
napok, mikor igazuk is van. De hát muszáj valamiért élni,
már csak a túlélés kedvéért is. Sok mindent el lehet mondani
Björnstadról, de az az egy bizonyos, hogy a lakosok kemény
népek, és keményen dolgoznak. Felépítettünk egy hokicsapatot,
olyat, mint mi magunk, és amire büszkék lehetünk, mert mi nem
olyanok vagyunk, mint ti. Mikor a nagyobb városok lakói nehéznek
mondanak valamit, mi csak mosolygunk: „Nehéznek is kell
lennie.” Nem könnyű itt élni, de mi boldogulunk, ti meg nem.
Mindig felálltunk, akármilyen szelek fújtak is. De aztán történt
valami, és elbuktunk.
Ugyanis szól rólunk egy történet, ami még ez előtt történt, és
amiért örökké hordoznunk kell a bűntudatot. Van, hogy jó
emberek is rettenetes dolgokra vetemednek, és szent meggyőződésük,
csak azért teszik, hogy a szeretteiket védelmezzék. Egy
fiú, a hokicsapatunk sztárja, megerőszakolt egy lányt. Mi pedig
megtévedtünk. Egy közösség nem más, mint választásaink
összessége, és mikor két gyermekünk szava állt egymás ellenében,
mi a fiúnak hittünk. Mert egyszerűbb volt, és mert ha a lány
hazudik, akkor az élet mehet tovább. Mikor megtudtuk az igazat,
összeomlottunk, és velünk együtt összeomlott a város is. Könnyű
azt mondani, hogy cselekedhettünk volna másképp is, de talán
nektek sem ment volna. Ha az ember fél, ha választásra kényszerül,
ha tudja, hogy mit kell feláldoznia, akkor talán nem is olyan
bátor, mint hiszi. Talán ti sem tettetek volna másképp, akárhogy
is reménykedtek benne. Talán nem is vagyunk annyira különbözőek.
Ez a történet arról szól, hogy mi történt mindezek után, amikor
a nyár télbe váltott. Björnstadról szól, a szomszédos Hedről,
és hogy két hokicsapat rivalizálása hogyan fajulhat a pénzért, a
hatalomért és a túlélésért folytatott őrült harccá. Szól a jégcsarnokokról,
az értük dobogó szívekről, emberekről és sportról,
ahogy felváltva tartják életben egymást. Rólunk, akik álmodunk
és küzdünk. Néhányan szerelembe esnek a történet során, mások
összetörnek, életünk legjobb és legrosszabb napjait éljük át majd.
A város ünnepel, aztán lángra kap. Majd jön egy hatalmas csattanás.
Néhány lányra büszkék leszünk, néhány fiú naggyá tesz minket.
Különböző színekbe öltözött fiatal férfiak verekszenek majd
egy sötét erdőben. Egy autó túl gyorsan hajt keresztül az éjszakán.
Azt mondjuk majd, közlekedési baleset történt, de a baleseteket
a véletlen okozza, mi pedig tudni fogjuk, hogy ezt megakadályozhattuk
volna. Majdcsak lesz egy bűnbak.
Emberek halnak meg – emberek, akiket szeretünk. A legszebb
fáink alá temetjük majd gyermekeinket.

 

Várható megjelenés: 2018. 06. 04

Előrendelés: Egymás ellen

Advertisements