Közzétéve: 2015. október 8-án

Fordította: Erdődy Andrea

 

(A gyerekem kapott valami ajándékot. Már nem emlékszem rá, mi volt az, mert időközben megfájdult a fejem.)

Én: – Na, és mit mondunk ilyenkor?

A gyerekem: – Mi?

Én: – Mit mond az ember, amikor kap valamit?

A gyerekem: – Miért, ki kapott valamit?

Én: – Hát te.

A gyerekem: – Tényleg?

Én: – Igen, és mit kell ilyenkor mondani?

A gyerekem: – Kinek?

Én: – Mit mondasz… vagyis… TE?

(Csend)

A gyerekem: – Én nem mondtam semmit.

Én: – De mit mondasz akkor, amikor kapsz valamit?

A gyerekem: – Kérem.

Én: – Igen… nagyon jó. Ha valamit szeretne az ember, azt mondja: kérem. De mit mond akkor, amikor MEG IS KAPJA?

A gyerekem: – Mit kap meg?

Én: – Bármit.

A gyerekem: – Bármit?

Én: – Igen!

A gyerekem: – Kaphatok egy ninjagós rollert?

Én: – Hogy mit?

A gyerekem: – Azt mondtad, bármit!

Én: – Igen, de nem… ez csak egy példa volt. De mit mond az ember, amikor KAP valamit?

A gyerek: – Hogy mit mond az ember?

Én: – Igen, mit mond az ember?

A gyerekem: – Hogy AZ EMBER mit mond?

Én: – Igen, az ember!!

(Csend)

A gyerekem: – De milyen ember?

Én: – Egy ember! Akármilyen! Te! Te mit mondasz, amikor kapsz valamit?

A gyerekem: – Például egy Ninjagós rollert?

Én: – Például azt!

(Csend)

A gyerekem: – Azt, hogy: Milyen fantasztikus ez a ninjagós roller!

Én (talán kicsit kezdtem elveszíteni a türelmemet): – Nem! KÖSZÖNÖM!

A gyerekem (a fejét csóválva): – Ezt akkor mondja az ember, ha nem akar valamit.

Én: – Mit?

A gyerekem: – Azt, hogy „nem, köszönöm”. Ezt akkor mondja az ember, ha nem akar valamit.

Én: – Igen, de ha valaki… vagyis… tudod, mire gondolok! Azt mondjuk: KÖSZÖNÖM!

A gyerekem: – Szívesen.

Én: – Nem, hanem amikor… mit mond az ember…

A gyerekem: – Ha valaki azt mondja, köszönöm, azt feleljük rá: szívesen.

Én: – Igen!

A gyerekem: – Na azért!

Én: – És mikor mondod TE azt, hogy „köszönöm”?

A gyerekem: – Amikor kapok egy ninjagós rollert.

Én: – Igen, de nem csak akkor, amikor egy Ninj… azt mondjuk: köszönöm. MEGKÖSZÖNJÜK!

A gyerekem: – Szívesen.

Én: – De ne… oké, próbáljuk ki. Én azt mondom: Tessék.

A gyerekem: – Mi?

Én: – Szerepet cserélünk. Érted? Én azt mondom: Tessék. És mit mondasz te erre?

(Csend)

A gyerekem: – Te is szeretnél egy ninjagós rollert?

Én: – Hogy mit?

A gyerekem: – Talán kérhetnél egyet a Jézuskától. De akkor jónak kell lenned, és azt mondanod: légy szíves.

Én: – DE ÉN NEM AKAROK SEMMIFÉLE NYAVALYÁS NINJAGÓS ROLLERT!

A gyerekem: – Hát, ha így ordítasz, nem is fogsz kapni. Az ordítás nem jó viselkedés.

Én (kilégzés, belégzés, kilégzés, belégzés): – De a fené… mit mond az ember, ha kap egy… egy… bármit? Mit mond az ember, ha bármit kap?

A gyerekem: – A Jézuskának?

Én: – Igen! Mit mond az ember a Jézuskának, ha kap tőle valamit?

(Csend)

A gyerekem: – Jézuska, légy szíves, hozz az apukámnak egy ninjagós rollert.

Én: – Köszönöm.

A gyerekem: – Szívesen.

Én: – Jézuska, hozz az apukámnak egy rollert. KÖSZÖNÖM.

(Csend)

A gyerekem (mélyet sóhajt. Majd nagyon türelmesen suttogja): – Neeem. Mit kell mondani a Jézuskának, apa?

Én: – Mit?

A gyerekem (megpaskolja a kezemet): – Azt kell mondani: légy szíves. (Hosszú csend)

Én: – Te direkt csinálod ezt, ugye?

 

MEGJEGYZÉS: Te direkt csinálod ezt. KÖSZÖNÖM

 

Fredrik Backman bejegyzéseit hamarosan folytatjuk…

 

Kattints ide a szerző eddig megjelent köteteiért!

Advertisements